Kiket nevezünk kiemelkedő, kimagasló képességű fiataloknak? Hogyan válasszon számukra iskolát, jövőképet a szülő? A www.tehetseg.hu ezekről kérdezte Gyarmathy Éva pszichológust.
– A szokásosnál hamarabb és erőteljesebben megmutatkozó fejlődés esetén beszélünk kimagasló képességről, sőt akár tehetségről is. Bár nem feltétlenül jelenik meg már teljesítményekben, de a fejlődés, a belső hajtóerő, a tevékenység és tudásvágy olyan erővel van jelen ezekben a gyerekekben/fiatalokban, hogy akár beszélhetünk átütő és kiemelkedő tehetségről is ezekben az esetekben.
– Ez „egy fokozattal” több, mint a tehetséges gyerek? Ő az extra tehetség?
– A kiemelkedő képességű tehetség extra gyorsan fejlődő, de nem feltétlenül lesz extra tehetség. A tehetségfejlődés egyéni, és rendkívül sok tényező játszik szerepet abban, hogy valóban alkotó tehetséggé legyen az ember. Még a csodagyerek sem alkotó tehetség, csak a fejlődés extrém gyorsasága segíti, hogy a képességei különleges szinteket érjenek el.
A tehetség fejlődésében, mint annyi másban is, a tizenéves kor a vízválasztó. Ekkor alakul ki az alkotó gondolkodás. Az ehhez vezető folyamathoz nem elég a képességek akármilyen gyors fejlődése sem. A gyermeki fantázia, játékosság egy magasabb szintű formája, a kreatív gondolkodás fejlődése határozza meg, hogy a képességek alkotó tehetséggé formálódnak-e.
– Hogyan válasszunk iskolát egy tehetséges gyermeknek?
– Alsó tagozatban tanítót, tanítónőt kell választanunk a gyermeknek. Olyan pedagógust, akivel a gyermek közös hullámhosszra tud kerülni, aki ráérez arra, hogy a gyermekem mitől „indul be”, mitől kap szárnyakat. Felső tagozatban viszont már nehezebb lenne így választanunk az iskolák közül, hiszen több tanár tanítja a diákokat – ilyenkor leginkább az iskola szellemisége a fontos. Ezen a szellemiségen múlik, hogy mennyire lesz fontos maga a gyerek és mennyire a tananyag. Ezek persze úgynevezett „lágy adatok”, nehezen megfoghatók, nehéz tehát tanácsot adni e téren. Így leginkább azt tanácsolhatom az iskolaválasztás előtt, hogy menjünk el együtt az iskolába, szerezzünk személyes benyomásokat, élményeket, engedjük meg a gyereknek, hogy kialakíthassa a véleményét, hogy dönthessen. A tehetséges gyerekek ezen a téren különösen megbízhatók: tudják, hogy mi a jó nekik! Bátran ajánlom hát, hogy a szülők válasszanak ki néhány lehetséges iskolát a tehetséges gyerekük számára, utána pedig hadd döntsön ő: a szülők által kiválasztott intézmények közül melyik áll a legközelebb hozzá. Szagoljon bele nyugodtan a gyerek az iskolák levegőjébe, bízzon benne a szülő, hogy ha sikerült megfelelő kínálatot elé tárnia, akkor a rendelkezésre álló iskolák közül ő majd a számára legjobbat választja ki.
– Abban, hogy a tehetséges gyerek elkezd-e szárnyalni, a tanárokon és szülőkön kívül milyen szerepük van a barátoknak, a kortársaknak?
– A kortársak meghatározó szerepet játszanak a tehetség kibontakoztatásában! De azt azért meg kell jegyeznem, hogy alsó tagozatban a pedagógus szemlélete még nagyban meghatározza az osztályközösség szemléletmódját. Nyilván a szülők is meghatározóak, de a tanító egyénisége rányomja a bélyegét az osztály hangulatára, értékrendjére. Felső tagozatban aztán az iskola szellemisége lesz a meghatározó, amit a tanárok együtt alakítanak ki azokkal a diákokkal, akik oda járnak. Mivel kamaszkorban igen fontosak a társak, lényeges, hogy a tehetséges gyereknek ne csak „jobb híján” az osztálytársai álljanak a rendelkezésére. Az iskolán kívüli programok – például zeneiskola, szakkör, filmklub, sportkör, és ide tartoznak a célzott gazdagító programok is – azért elengedhetetlenek, mert ott a fiatal találkozhat olyanokkal, akik hasonlóan gondolkoznak, hasonló értékrendet képviselnek, mint ők. Ez is szárnyakat adhat! Tehát nemcsak az osztály az egyetlen közösség. Ha vannak olyan közösségek, ahol a tehetséges gyerek találkozhat hozzá hasonló érdeklődési körűekkel, akkor az már önmagában nagy lépés a tehetségek elindításában.
– Mit tud vállalni a különleges képességű gyerekek felkarolásában, figyelemmel kísérésében az iskolai pszichológus?
– Az iskolapszichológus rendszer elsősorban nem arra jött létre, hogy egyéni, egyedi problémákkal foglalkozzon, hanem hogy egy iskolában minél kreatívabb, minél segítőbb környezetet alakítson ki. Ez a neveléslélektan feladata: összeegyeztetni a környezetet az egyének útjával. De a tehetség kibontakoztatása szempontjából, mint sok más egyéb tekintetben is, a meghatározó a család szerepe. A gyerek legjobb terapeutája a szülő. A szülő olyan biztos hátteret tud adni a gyereknek, hogy ahhoz képes majdnem mindegy, az iskolában megvan-e minden szükséges eszköz, szellemiség a tehetség kibontakoztatásához.
– Ilyen egyszerű tehát ez? Újból és újból vissza kell kanyarodnunk a család hagyományos szerepéhez, értékközvetítéséhez?
– Igen, ha a szülő hisz a gyermekeiben, elfogadja a gyerek döntéseit, és minél sokrétűbb tevékenységeket biztosít számára, ezek mellett pedig megadja a szükséges érzelmi biztonságot, akkor a gyereknek nem kell az iskolapszichológushoz fordulnia. Sajnos, ez az idilli helyzet azonban közel sem mindig adott. Ilyenkor léphetnek előtérbe a pedagógusok és az egyénre szabott – de nem feltétlenül egyéni! – oktatással sokat tehetnek a különleges képességek kibontakoztatásáért. A tehetségek szempontjából különösen fontos, hogy legyen egy meghatározó tanár személyiség fiatalkorában!
– Milyen nehézségekkel és milyen lehetőségekkel szembesülhetnek egy osztályközösségben a különlegesen tehetséges fiatalok? Milyen különleges pedagógiai „igényeik” vannak?
– A tehetség fejlődéséhez a szokásosnál nagyobb szabadságra van szükség. Ez az, amit a legnehezebben ad meg az iskola, és sokszor a szülő is. A féltés, az aggodalom gyakran börtönt szül. A gyerek iránti bizalom itt nyerhet szerepet. Az iskola amúgy is egyre inkább a diákok partnere kell legyen a tanulásban. A tanulás lényeges eleme, a „hogyan” tanuljunk előtérbe fog kerülni. A korábbiaknál jelentősen gazdagabb ingerkörnyezet, amelyet korunk produkál, a régi iskolai keretek közé egyelőre nem tud bejutni. A gyerekek viszont kiválóan használják. A tehetségesek pedig ezt még hatékonyabban teszik. A fejlődésükhöz szükséges ingergazdag környezet rendelkezésre áll, az iskola pedig rendszert adhat a tudás fejlődésének, tiszteletben tartva, hogy a fejlődésük üteme és módja nagyon egyéni. A különlegesek felhívják a figyelmet a környezet gyenge pontjaira. Ha nekik gondjaik vannak, akkor a többieknek is gond ez, csak nem olyan nyilvánvalóan jelenik meg.
A közösség adja tehát a keretet, ami a tehetség számára is lényeges, ezen belül azonban minél nagyobb szabadságra van szükség. A legszerencsésebb egy olyan közösség, amely a sokféleség által sokféle fejlődésnek lehetőséget ad, az egyéni választások, egyéni utak a közös út részei lehetnek. A leghatékonyabb tanítási módszerek már ebbe az irányba mutatnak. Ilyen fejlődési környezetre van szüksége a tehetségeseknek, de mindenki másnak is ahhoz, hogy a benne lévő lehetőségeket maximalizálja.
(Forrás: www.tehetseg.hu)